Bevezető
Hiszel Istenben? A pokolban vagy a mennyben? A
megváltásban vagy az örök kárhozatalban? Gondold végig a
válaszodat, mert minden egyes szóval, ami elhagyja a szádat életed
során, el kell majd számolnod. Nem mondhatod csak azt valamire,
hogy nem hiszel a létezésében csak azért, mert a szüleid azt
mondták, butaság.
Nem cáfolhatod meg, egészen addig, amíg nem tudsz
felmutatni kézzel fogható bizonyítékot arravaló tekintetben,
hogy bizony ez a dolog sohasem létezett a Földön – vagy a Földön
túl. Nagyon sok konfliktust elkerülhetsz azzal, ha nem vágod rá
egyből a válaszodat azokra a kérdésekre, amelyek a hitedet
vizsgálják valamivel kapcsolatban. Mint mondtam, végig kell
gondolnod, mit mondasz. Lehet, hogy éppen egy olyan ember kérdezi
meg tőled, aki már talált bizonyítékot a saját álláspontjára,
és az önérzetét sérted meg azáltal, hogy látatlanul és
hitetlenül tagadod azokat a dolgokat, amelyeket egyszerűen nem
tartasz világra valónak. Most, minden lehetséges. Szóval
felteszem újra a kérdést: Hiszel abban, hogy valami csak úgy
eltűnhet? Hogy valamiről a befolyásos emberek elhitethetik a
köznéppel, hogy egyszerűen köddé vált? Egy világról, ami
egykor óriási volt, és ragyogott, tovább és tovább, maga mögé
utasítva minden égi gyönyörűséget és pompát? Nem? Pedig ez a
helyzet. Hidd el, én tudom. Létezik ilyen. Amikor először
meghallottam, nem akartam hinni a fülemnek. De aztán rájöttem
arra, amit az előbb próbáltam neked elmagyarázni. Hinned kell.
Fogalmad sincs, mennyi minden múlik a hiten. Bevallom őszintén,
sohasem voltam vallásos. Nem hittem semmiben, amit nem láttam, nem
éreztem vagy nem tudtam megfogni. Talán olyan voltam, mint te. Egy
kicsit hitetlen ezekkel a dolgokkal. Nem csak Istennel kapcsolatban
kételkedtem, hanem a csodákkal is. Pedig, még mindig itt vannak
köztünk, csak arra várnak, hogy valaki, aki elég bátor ahhoz,
hogy a gazdag és konzervatív nemesek elé állva azt mondja: Én
hiszek. Nem vehetitek el a boldog befejezést tőlük. Tőlük,
akiknek szükségük van a segítségünkre most, hogy mindenüket
elvesztették a Gonosz Nagyúr által. Ebben a történetben én
vagyok az, aki végül feladta a kétségeit, és hinni kezdett. Nem
volt egyszerű elviselni, hogy mindenki bolondnak néz, de azért a
mennyei ajándékért, amit azért kaptam mert kiálltam a seranok
jogaiért, minden egyes megvető pillantást mosolyogva tűrtem.
Furcsa, de amikor őrültnek néztek, talán akkor voltam a
legboldogabb az életemben, mert bár ők akkor még nem tudták, de
én az életemet kaptam vissza. Jobban mondva, kaptam meg először
és ettől úgy éreztem, mindenre képes vagyok.
A seranok újra tiszteletnek örvendhetnek – hála
nekem. Nem vagyok nagyképű, csak büszke. Hiszen ez az én népem,
az én hazám, amit megszabadítottam az örök kárhozataltól,
amiben a történet elején még nem is hittem. A nevem Regina Howe,
mellesleg.
